/
/
ma Valér névnap van
install tracking codes
2017. December 15
a honlap akadálymentes változata
KERESÉS
az oldalon

B The First – Interjú


A háromtagú zenekar frontembere, Pély Barnabás Artisjus-díjas zeneszerző, előadó, aki már több mint egy évtizede a magyar jazz és könnyűzenei élet egyik sokszínű és meghatározó muzsikusa. A B The First Barna szólóprojektje, amelyet 2011-ben indított Péterfi Attila basszusgitárossal és Kottler Ákos dobossal.

2012-ben jelent meg első nagylemezük, melyet azóta már két újabb is követett. Legfrissebb albumuk tavaly októberben jelent meg.

Péterfi Attila a Dr. Lauschmann Gyula Zeneművészeti Jazz szakközépiskola után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-basszusgitár szakán szerzett diplomát. Több kiváló magyar zenésszel dolgozik együtt, de fő produkciójának a B The First zenekart tartja, melyben szövegíróként is részt vesz. Hasonlóan a dobos Kottler Ákoshoz, aki bár hét zenekar állandó tagja, de nála is a trió áll az első helyen. Ákos a Kőbányai Zenei Stúdió elvégzése után számos hazai produkcióban megfordult, dolgozott Jamie Winchester 2010-es Fonogram-díjas lemezén, és közreműködött a Jazzy dalversenyen közönségdíjasa, Fourtissimo Jazz Orchestrában koncertjein is.

Lassan öt éves lesz a zenekar, mégis azt kérném, hogy meséljetek magatokról egy kicsit!

Péterfi Attila:

Barna 2011-ben alapította a csapatot. Egyik este együtt sörözgettünk, amikor megmutatta a dalait. Mikor meghallottam, azt gondoltam, hogy mindenképpen be kellene fejezni őket, és ezért elkészítettem hozzájuk a basszust. Elkezdtük tehát a közös munkát (és most jön a szokásos dumánk), kellett egy húzónév is, így találtuk meg Kottler Ákost, aki Magyarország legjobb dobosa. Azóta együtt dolgozunk. Nemrég jelent meg a harmadik nagylemezünk, a negyedik munkálatai pedig már elkezdődtek.

A versenydalotokról mit kell tudni?

Pély Barna:

Ez egy jó történet. Van egy nagyon kedves tanítványom, Garai Máté, aki időközben nagyon jó barátom lett. Több éves már ez a baráti kapcsolat, amit ápolunk. Ő egy nagyon jó dalszerző - akinek egyébként segédkeztünk a lemezén is -, és ő írt egy számot, amiről azt mondta, hogy szerinte inkább hozzám illik. Nézegettem ezt a dalt és szöveget, nagyon picit átírtam és elkezdtem játszani. Az első alkalommal nem volt olyan jó, aztán játszottam rá még valamit, közben fel is vettem és gyakorlatilag ez lett a dal. Három perc volt, tehát pontosan annyi idő alatt írtam meg, mint amennyi ideig tart. Ami azért is nagyon fura, mert ezelőtt ilyen még sosem történt velem. Ezután bevittem a próbaterembe, ahol megcsináltuk a dobokat, valamint a gitáros részeket, és elkezdtük játszani a koncerteken is, minden alkalommal másképp. Olyan a dal, mint egy amőba. Ha jól emlékszem, a stúdióban állt össze végül…

Nem is az eurovíziós válogatóversenyre készült, gondolom…

Pély Barna:

Nem bizony, hanem a harmadik nagylemezre. Sőt, mivel nem is illik arra a korongra, majdnem le is hagytuk róla. Fura kis dal ez. Igazából egy improvizáció, bár a szöveg már nem az.

Az is improvizáció volt, hogy ezt adtátok be A Dalba?

Pély Barna:

Az is, pláne, hogy bejutott! Ezt a managerünk improvizálta egyébként.  De tényleg fontos, hogy az életben vannak olyan pillanatok, amelyekre nem tudsz felkészülni. Ez a pillanat egy olyan pillanat volt. Örültünk, mert egy olyan dal jutott be, ami eléggé az alapköve a zenei világunknak. A rhythm and blues és a country blues nagyon erős gyökere magának a pszichedelikus rocknak, amit játszunk. A legtöbb dalban ez van, és ezt keverjük pop-rockos elemekkel vagy épp a klasszikus blues-zal. Ez pedig kívülről nézve lehet, hogy újdonságnak hat, de belülről csak vagy jó, vagy nem, számunkra igazán szubjektív dolog. Nem az a lényege egy jó dalnak és egy zenekarnak, hogy nekünk tetsszen, hanem az, hogy a közönség elégedett legyen és nekik tetsszen.

Milyen pozitív gondolattal üzennétek a Busz-On Magazin olvasóinak?

Pély Barna:

Van egy mottóm mostanában: úgy érzem, hogy a másság elfogadása nagyon fontos. Az gerjeszt egyfajta egységre való törekvést, hogy a másikat és önmagadat is elfogadod, és együtt pedig mindenki mást elfogadunk. Így tud a sok integritás összekapaszkodni. Ez angolul úgy van, hogy: Unity in diversity, tehát: egység a különbözőségben.

Busz-On Magazin, Írta: Kis Szilvia

Fotó: Tóth Mária